|
 
A Locomotiv GT 1971-ben alakult. A zenekar négy alapító tagja (Presser Gábor, Frenreisz Károly, Barta Tamás és Laux József) élvonalbeli beatzenekarokból érkezett, az új csapat létrehozását az igényesebb muzsika iránti vágy, új utak keresésének szándéka motiválta.
Több tagcsere után 1977-re kialakult az LGT végleges felállása: Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti János. A zenekar a nyolcvanas évek második feléig tíz nagylemez mellett több angol nyelvű albumot, számos filmzenét és néhány zenés darabot készített. Ezeken túl legalább ennyi egyéb LGT-produkció született: lemezeket készítettek Zoránnak, Katona Klárinak, Kovács Katinak, Révész Sándornak és másoknak. Felkészültségüket, szakmai elismertségüket mi sem mutatja jobban, mint hogy az LGT-t mindig is „a zenészek zenekarának” tartották.
Már bemutatkozó koncertjük is rendhagyó módon, délután, világítás és különösebb látványelemek nélkül zajlott. Ez a muzsikára fókuszáló „fesztiválhangulat” jellemezte rendhagyó tabáni koncertjeiket is, amelyeket 1987-ig minden év május elején rendeztek meg. A kötelező felvonulás után évente 30-40 ezer fiatalnak jelentettek egészen más, oldott, szabad élményt ezek a koncertek.
1973-ban a Vígszínházban létrehozták a Déry Tibor regényéből készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot, amelyet mindmáig játszanak a színházak, 1987-ben pedig az USA-ban is bemutatták. A Popfesztivál mérföldkő volt a magyar kulturális életben: ezzel a darabbal nyert polgárjogot a rockzene, a rockzenekarok megjelenése a színházban, és nagyban hozzájárult az ifjúsági kultúra elfogadottságához, a tiltások enyhüléséhez.
Az LGT még két zenés darabot készített a Vígszínházban, és a hetvenes-nyolcvanas évek filmjeiben is sokszor megjelent zenéjük. Sándor Pál rendezte tv-show-ik máig nem fakuló képi világa szenzációt jelentett a magyar popzenei videók között.
1973-ban együtt dolgoztak Jimmy Millerrel, a Rolling Stones producerével, Londonban és Los Angelesben készítettek egy-egy nagylemezt. 1974 nyarán végigkoncertezték az USA-t, többek között hatalmas fesztiválokon léptek fel, világsztárok társaságában. Az ígéretes kezdetek után a nemzetközi karrier mégis elmaradt – a magyar hivatalnokok talán kicsinyes, talán épphogy politikailag jól megfontolt akadékoskodása következtében.
A kudarc belülről felőrölte a zenekart, 1977-ben majdnem feloszlottak, ám egy utolsó tagcsere után mégis talpra álltak. Ekkortól új minőség jelent meg az LGT munkáiban – részben annak köszönhetően, hogy Sztevanovity Dusán lett a zenekar szövegírója. Amúgy is sokszínű lemezeiken egyre gyakrabban kapott helyet a „rocksanzon” világa. Munkáik érzelmekkel telített zenei világa és gondolatgazdag szövegeik magasan kiemelik az LGT-t a rock műfajából. 1980-ban készítették el Loksi című dupla albumukat, amelynek művészi ereje előtt az akkori hanglemezgyári cenzúra is meghajolt: csonkítatlanul jelenhettek meg rajta olyan dalok, amelyek amúgy sokkal inkább a „tiltott”, mint a „tűrt” kultúrpolitikai kategóriába illettek.
Az LGT rengeteget koncertezett a korabeli szocialista országokban is, a Szovjetuniótól az NDK-n át Kubáig; Lengyelországban pedig talán még népszerűbbek voltak, mint itthon.
1982-ben újabb lehetőség kínálkozott a nemzetközi sikerre: az angol EMI világcéggel kötött szerződés két angol nyelvű lemezt eredményezett, az átütő siker azonban ezúttal is elmaradt – talán mert az LGT csak Magyarországon az, ami; Angliában „csupán” egy nagyon jó rockzenekar lehetett.
1986-tól a monopolhelyzetben lévő Hanglemezgyárral való rossz viszony és a magyar populáris kultúrában egyre jobban eluralkodó „igénytelenségdömping” folytán az LGT zenekarként szüneteltette működését, bár tagjai ezután is együtt dolgoztak számos LGT-produkcióban.
1992 májusában a Nyugati Pályaudvaron tartott négy koncerten búcsúztak el közönségüktől – akkor úgy tűnt, örökre. Öt évvel később azonban a zenekar negyedszázados történetét feldolgozó Volt 1×1 zenekar című film munkálatai közben annyira boldoggá tette őket a közös munka, az együttzenélés, hogy feladva korábbi elhatározásukat, újabb nagylemezt készítettek. A 424 – Mozdonyopera sikere is mutatja az LGT nemzedékeken átívelő népszerűségét. 1999-es, 200 ezer néző előtt tartott Kapcsolat napi koncertjükön a fiatalok mellett meglett negyvenesek és egészen kis gyerekek is együtt élvezték zenéjüket. Ugyanilyen, családias hangulatú örömünnep volt a 2002. június 1-jei, egész napos LGT-fesztivál is, amelynek csúcspontjaként a zenekar az egész életművet összefoglaló koncertet adott. Ekkor jelent meg ez idáig utolsó lemezük: A fiúk a kocsmába mentek – a zenekar egyik legjobb albuma.
2007 nyarán újabb nagy eseményre készülnek: augusztus 7-én, a Sziget nyitónapján fognak fellépni, várhatóan ezúttal is többrészes programmal, az esti nagy koncertre pedig legalább annyi nézőt várnak, mint öt évvel ezelőtt.
A LGT művei nem elvont, de a minőségből sosem engedő rockzenei alkotások. Nincs arra mérce, belegondolni is nehéz, mennyi boldogságot okoztak dalaikkal, lemezeikkel, koncertjeikkel sok-sok embernek. A Locomotiv GT több mint egy zenekar: karizmatikus jelenségei ők a magyar kulturális életnek.
|
|
|
